embracenn.com

Embracenn - blogoljak, de miről?

 

Nem tudnám visszaidézni az emlékezetembe, hogy mikor fordult meg először a blogolás gondolata a fejemben, de egy ideje már ott motoszkált a homloklebenyem mögött. Az, hogy írjak soha nem állt távol tőlem, és az sem véletlen, hogy ma a munkám egy részét képezi. Ettől persze nem vagyok jó író, költő, nagy elbeszélő. Egyszerűen csak élem az életemet úgy, hogy mindig legyen egy toll a kezem ügyében, minden eshetőségre felkészülve…

A miről már sokkal inkább fogas kérdés volt. Alapvetően nyitott, örökösen kíváncsi természetem okán egy téma soha nem volt elég számomra, amivel terhelhettem az agyam. Így aztán néha úgy érzem, mintha egy versenypálya lenne az elmém, ahol számtalan gondolat teper irdatlan iramban, hogy az élre törve ragadja magához a figyelmemet, miközben a kanyarban már éppen beelőzi egy másik. A gyerekneveléstől a főzésen keresztül az otthonszépítésen és kutyatartáson túl fontolgattam saját mindennapjaim megírását, de előbbi blogokból már Dunát lehet rekeszteni, míg az utóbbi annyira azért nem érdekes, hogy bárki élezettel olvassa. S egyszer csak bevillant, hogy miről szeretnék írni: a Kámaszútra tökéletes téma. A választás nem azért esett erre, mert erotomán, illetve nimfomán hajlamokkal rendelkezem, vagy beteges szexuális szokásokkal, hanem azért, mert az ölelkezés az emberiséggel egyidős, a legősibb kifejezési formája annak, hogy megmutassuk, mit érzünk a másik ember iránt. Az ölelés nem pusztán szex, lehet annál több, és lehet annál kevesebb, de nem jelenthet csak testiséget, de erről majd egy kicsit később…

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy unalmas, csöpögősen romantikus, hatalmas frázisokat puffogtató bejegyzéseket talál az oldalon, leszögezem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy ne így legyen. A „szerelem tudományát”, a Kámaszútrát természetesen nem lehet csak úgy félrehajítani és becsukott szemmel úgy tenni, mintha nem is létezne. Szóval előkerülnek majd a pozíciók, a lehetetlennél is lehetetlenebbnek tűnő testhelyzetek is.

Innen ered a blog elnevezése is. Az embrace az angol nyelvben ölelést jelent, míg az –nn a végén már én vagyok. Akinek a fentiekből még nem nyilvánvaló, annak elárulom: igen, nő vagyok. Ízig-vérig megélve és átélve ennek minden előnyét és hátrányát is. Harmincon és két házasságon túl, de még negyvenen innen szemlélem a világot. Kiveszem a részemet a mindennapok taposómalmából, szervezem a hétköznapokat, hogy két és fél személyes családunk programjai – ha nem is tökéletesen, de élhetően - össze legyenek fésülve. Itt lép a képbe az a személy, aki az olvasó számára ugyan csak csendestársként jelenik meg a blogban, de az életemben kitölti azt az űrt, amit a szeretet és szerelem hiánya okozna… Ő az, aki bátorít, aki megnyitva a lelkét, megosztja velem az érzéseit, hogy egy-egy témát ne csak a szebbik, hanem az erősebbik nem szemszögéből is körüljárhassak. Természetesen Ő lesz az is, aki vállalja, hogy saját testi épségét nem sajnálva „feláldozza” magát a Kámaszútra nyakatekert pozíciói oltárán…, hogy milyen sikerrel? Ez még a jövő zenéje…

Lesz itt tehát szeretet, szerelem, lelkiség és testiség, sőt, lesznek szakértők, akik szintén kifejtik a véleményüket egy-egy témával kapcsolatosan. Nem is akarom tovább szaporítani a szót, lássuk, mi sül ki belőle…

Embracenn

Bejelentkezés, regisztráció

Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amelyben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó.

Csitáry-Hock Tamás